Judoszintek
Kju (kyu)
6. kju: Fehér öv (legalacsonyabb kju-övfokozat)
5. kju: Citromsárga öv
4. kju: Narancssárga öv
3. kju: Zöld öv
2. kju: Kék öv
1. kju: Barna öv (legmagasabb kju-övfokozat) (© giveandcake)
Kodokan Judo megteremtése előtt nem létezett a maihoz hasonló övszín szerinti megkülönböztetés a hagyományos harcművészetek gyakorlói között /lásd még DAN/. Japánban 1907-re kialakul a maihoz hasonló öv /OBI/ és a JUDOGI /JUDO ruha/. Manapság a hagyományos Japán harcművészetekben általában 5-6 KYU fokozatot használnak. A szín szerinti megoszlás igen különböző. Japánban a kezdő tanulók általában fehér övet, a haladó /a mester fokozat felé haladók/ tanulók pedig barna övet viselnek. Az 50-es években Európában és Amerikában bevezették a szivárvány színeivel jelölt /sárga, zöld, kék, barna/ övszíneket KAWAISHI mester a francia JUDO megalapítója alakította ki ezt az övszín rendszert. Franciaországban ezt azért hozta létre, hogy az európai ember érzékelni tudja a folyamatos fejlődést a JUDOban. Az 50-60-as években a KODOKAN JUDO-n kívül más Japán eredetű harcművészetek is alkalmazni kezdték a tanuló fokozatok jelölésére a különböző színű öveket.
Dan
Az 1–10. dan a harcművészetben való jártasság (emelkedő) szintjét fejezi ki. A dan kandzsija azt jelenti, hogy „sziklába vájt lépcső”, ami arra utal, hogy (a legfölső kivételével, amit manapság már nem adományoznak) minden egyes szint fölött újabb, erőfeszítéssel elérendő szint áll. A közhiedelemmel ellentétben nem minden dan-fokozat mesterfokozat. A sodan (1. dan) jelentése: kezdő fokozat, és a haladó, komoly tanulmányok elkezdését fejezi ki.
A dan-fokozatok között megtalálhatóak kezdetben a sima, fekete övek, majd a fehér-piros csíkozott öv és végül a piros öv, mely a legjártasabb dzsúdósok övszíne.
Mielőtt KANO JIGORO megalkotta a JUDO-t /1882/ nem létezett KYU/DAN besorolás. A mesterek titokként kezelték tudásukat és csak a kiválasztottaknak adtak teljes jogú felhatalmazást /mokuroku/ a tanításra. Az újdonsült mesternek sokáig fizetnie kellett a tanítványok után, s ez többször elég mély konfliktust eredményezett az új és régi mester között. Hasonló vita bontakozott ki a DAITO RYU nagymestere Takeda Sokaku /1860-1943/ és UESHIBA MORIHEI között, amikor Takeda minden daito ryu tanítvány után pénzt követelt. KANO 1883-ban IIKUBO TSUNETOSHI /1835-1889/ KITO RYU JU JUTSU mestertől már megkapta ezt a jogot. A JUDO megalapítója megszakította ezt a több évszázados hagyományt és 1884-ben létrehozta új KYU/DAN rendszerét, amely a Japán középiskolai sportból vett át. Itt az úszóversenyeken a haladó sportolók fekete övet kötöttek a derekukra. – „a kezdeti szakaszban három alapszintet /KYU/ és három haladó szintet /DAN/ különböztettek meg. A növendékek közül Tomita Jojiro /1865-1937/ és Saigo Shiro /1866-1922/ voltak az elsők, akik a shodan /1. dan/ rangot megkapták.” részlet John Stevens három Budo Mester c. könyvéből /Hunor kiskönyvtár, 1999/. Bár ekkoriban még nem tettek a KODOKANon különbséget a yudansha /fekete övet viselők/ és a mudansha /még nem fekete övesek/ képviselői között. KANO 1907-ben létrehozta a maihoz hasonló JUDOGIt és övet /OBI/. Az övszínek még mindig csak fekete és fehér voltak /a fehér szín az ősidőktől fogva az ártatlanság egyszerűség jelképe Japánban/. Majd a fekete után a fehér-vörös /7.-8. dan/ és a vörös övet /9.-10. dan/ is bevezették a KODOKANon a magasabb fokozatok jelölésére. KANO és JUDO alapítója szinte egész életében csak fehér övet viselt, de a Japán nagymesterek /7—10. dan/ is csak ritkán ünnepi alkalmakkor viselik ezeket, az eltérő színeket. A Japán történelem folyamán a piros és fehér szín általában a szemben álló harcoló feleket különböztette meg: Így volt az a Gempei háborúban is, ahol az egyik oldalon enji csapatok a fehér zászlót, a Heike a vöröset használta csapatainak jelölésére. Az 1920-as években több más harcművészetben /KENDO, KARATE DO /az AIKIDO-nak ekkor még nem volt teljesen kialakult formája/ / is bevezettek a KYU/DAN rendszert.
(Forrás: Wikipédia)